Éhezők viadala, Beavatott, Útvesztő, és még folytathatnánk a sort. Az eredetileg kivétel nélkül regényként létező Young Adult (=fiatal felnőtt) franchise-ok elárasztották a piacot, és letagadhatatlanul beférkőztek a populáris média valamennyi területére. A közönség általában megoszló véleménnyel fogadja őket, mindenesetre, ha utáljuk, ha szeretjük őket, jelen vannak, hatásuk van, nyomot hagynak, vagy hosszútávon, vagy rövid időre.

A Young Adult alkotások a megcélzott korosztályból fakadóan jellemzően alkalmazzák a szerelmi bánat, önmagunk keresése, a lázadás, változtatni akarás és a beilleszkedni próbálás témáit, és nem idegen tőlük a fantasztikus környezet, ha csak a cikk elején említett három mű disztópikus jellegére gondolunk, de ott van a gyakorlatilag egy generációt meghatározó Harry Potter-sorozat varázsvilága, vagy hírhedt Alkonyat-tetralógia modernizált vámpírjai és vérfarkasai.

Ezek a művek a könyvpiacnak igen sajátos, és vitathatatlanul meghatározó részét képezik manapság, és valószínűleg fogják egyre inkább a közeljövőben. Ha nem is ugyanezek, hisz benne van a pakliban, hogy a feledés homályába vesznek, akkor majd mások. A tömegkultúra ugyanis egyre inkább potenciált lát a feltörekvő generációk sajátos helyzetének, küzdelmeinek, problémáinak és vágyainak ily módon való feldolgozására. Mindez alapvetően nem feltétlenül egy negatív jelenség. Bár a szórakoztató irodalom ehhez hasonló termékeit már csak tömeges mivoltuk miatt sokszor a minőséget tekintve fenntartásokkal kell kezelni, ha sztorik eredetiségét, a karakterek hitelességét és mélységét vagy a közölni kívánt mondandót nézzük, ezekben a termékekben is ott van a lehetőség. Van rosszabb, van jobb, van kifejezetten káros és bugyuta, van kifejezetten intelligens.

Egyes fiatal könyvmolyok blogjai és különböző fórumokon való véleményezéseit tekintve megértettem azokat a nagyon egyszerű okokat, amiért a manapság oly népszerű Young Adult sorozatok annyira megfogják az új nemzedék lelkes közönségét: újszerű, friss hősök, friss példák az ő személyiségükhöz igazítva, kezdve az erős fiatal nőtől az önmagát kereső srácig, nem ritkán magasztos, persze a célközönségnek megfelelően tálalt, befogadásra alkalmas gondolatok. Személy szerint ugyan még mindig jobban ajánlanék egy Beavatott vagy Éhezők viadala helyett egy Szép új világot vagy 1984­-et, ez nem zárja ki, hogy néhanapján nyitottak legyünk valami másra, ami talán némi vérfrissítést vagy látókörtágítást is jelenthet. Közhelyesnek tartott, de nem elhanyagolható tény továbbá, hogy sok fiatal ezeken keresztül szereti meg az olvasást, mint olyat, és gyakori, hogy közülük többen ezáltal kezdenek érdeklődni más típusú könyvek iránt. Én pedig amondó vagyok: inkább így, mint sehogy.

Molnár Balázs „Bala”